Boldogabb élet – jó halál (2007)

Harminc éve foglalkozom haldokló betegekkel és családjuk sorsával. Sok mindenben nem értek egyet Bitó László könyvével. Mi több, ellentmondásban vagyunk egymással. Több mint egy éve tart közöttünk a vita. Ugyanakkor elmerülten és érdeklődéssel olvasom írásait. (…) Korunk legégetőbb kérdéseihez nyúl hozzá egy tudós elmélyültségével és emberi érzékenységgel. Ajánlom mindenkinek könyvei olvasását, mert segít szembenézni korunk problémáival, átvizsgálni önmagunkat, gondolatainkat, elvárásainkat.”

Részlet Polcz Alaine előszavából

Bitó László súlyos morális és „gyakorlati” véteknek tartja az Alkotmánybíróság döntését a „passzív eutanáziáról”, a kérdést azonban új, magasabb szinten tárgyalja: az általa kifejtett eutelia új gondolkodásmód és magatartás kialakítására törekszik – nemcsak a szigorúan vett élet és halál dolgaiban. Szerzőnk nem a „mindenáron eutanázia” híve – de nem is a képmutató, hazug megoldásoké. Úgy gondolja, hogy az önrendelkezés jogán a súlyos beteg, idős, reménytelen és szenvedéstől-fogyatékosságoktól megalázott haldokló segítséget kérhet végső távozásához. Jó halálnak azonban azt tekinti, ami morálfilozófiai értelemben is jól megélt élet után illetheti meg az embert.

Bodor 'Diurnus' Pál (Egyenlítő III. évfolyam, 2005/1)

Eutanázia – eutelia: az ember azt hinné, a könyv a halálról szól. Tévedés. A legnagyobb ajándékról, az életről szól. A halál összefügg azzal, hogy az életet nem csak kapjuk: tovább is adjuk. Az eutelia, a jó vég összefügg a jó élettel, ami különleges élet, az embernek dolgoznia kell azon, s a személyiségén, hogy élete jó legyen. Az eutelia tehát előkészület és fölkészülés a halálra. (…) Az emberi élet életből jön létre, de a vége nem azok számára sző életet, akik meg-halnak. Talán innen a kiirthatatlan vágy: úgy tekinteni a halált, mint belépést egy másik életbe. Voltaképpen a szimmetria kedvéért: ha mi az életből – a pete és a spermium életéből — lépünk az emberéletbe, természetes lenne, hogy az emberi életből egy másik életbe lépjünk, és nem valamibe, aminek semmi köze az élethez. A fogalmunk arról, hogy mikor születtünk meg, és főként arról, hogy mikor halunk meg, teljesen megváltozott, és ezt még nem tudjuk kezelni. A könyvnek a lényege, szerintem, hogy meggondolkoztat bennünket, hogy itt egy új helyzet, és meg kell tanulnunk kezelni. Föl kell vetnünk a fő kérdéseket, és Bitó László feltette ezeket. A halált nem veszi körül a megszokottság ceremóniája. A modernség előtt a halál mindenképpen kapcsolatban volt a vallással. Bitó László új rítusokat, új hivatásokat, új, halálfélelem nélküli életet és gondolkodást javasol a halál ellenében.

a Pallas Páholyban 2005. április 11.-én a Bibó társasággal
közös szervezésében elhangzott beszélgetésből Bitó Lászlóval
a szerző ‘Eutelia – Eutanázia’ könyvéről.

Heller Ágnes

Az eutelia és eutanázia alapfeltétele: ki kell nőnünk azt a tévhitet, hogy a Halál Isten büntetése. A Halál az evolúció természetes velejárója, az Élet része.(…) Bitó László könyvének hallatlan jelentősége van: egzakt tudományos érvekkel bizonyítja be, hogy szükségünk van az eutelia intézményére és az eutanázia törvénye elfogadására. Arra, hogy amikor már nem választhatunk élet s halál, hanem csak jó és rossz halál között, remélhessük, hogy embertársaink (keresztényi) segítségével a jó halál kegyében részesülhetünk; és legyen, aki empátiával és szakértelemmel segít meghalunk. S a törvény – a visszaélések ellen maximális védelmet nyújtva – ezt alanyi jogon szavatolja majd mindenkinek.

Kertész Ákos (Könyvhét, 2005. április 20.)