 |
Biblia-regény.
A trilógia első része.
Argumentum kiadó, Budapest 2000; Magyar Könyvklub, Budapest 1998 |
ROMÁN KÁROLY
A klasszikus ószövetségi történeteket mai távlatból értelmező, első olvasatban szerelmi háromszögre, hatalomvágyra, örökösödési családháborúra épülő, mondhatni: kalandos bűnügyi családregény. Mélyebb járataiban: az ősi metaforák újraértelmezésében új isten- és emberképet kereső, humanisztikus erkölcsfilozófiai hitvallás. (…) Mindvégig érződik, hogy a bibliai történetek ihletnek, jelen vannak, de a belső történetek nem ezen a síkon zajlanak. Az egész regény egy intellektuális kaland. (…) A regény csodálatos, lebilincselő, olvasmányos, mégsem könnyű. Hálás vagyok érte, hogy elolvashattam.
…
Az ‘Ábrahám és Izsák’ a XX. századi magyar prózairodalom legmerészebb vállalkozásának nagyszeru eredménye. Annak ellenére állíthatjuk ezt, hogy a szerző nem követi a divatos regényírói gesztusokat (…) Írása mégis jóval több lebilincselő történetnél, érdekes olvasmánynál. Sűrű jelentésű szöveg, az esztétikai tapasztalatszerzésnek olyan gazdag forrása, amely felkavarja és intenzív gondolkodásra kényszeríti olvasóját.
(Árgus 2000/4)
FENYŐ ISTVÁN
…A drámaiságtól feszülő jelenet, amelyben Ábrahám kést emel megkötözött fiára, kit máglyára szánt, emlékezetes művészi bemutatása a fanatizmus pusztító erejének.
(Tiszatáj, 2001/3)
LEGEZA ILONA
Bitó László… felfogása szerint Ábrahám története az ideológiai gyilkosság, az intézményesült, intézményesített erőszak, a jó ügy érdekében és “parancsára” végrehajtott kegyetlenség paradigmája. Ezt az értelmezést azonban olyan finom tapintattal viszi végig, hogy az – minden modernitása ellenére – nem zavarja a történetfelidézést, de nem zavarhatja a vallási érzékenységeket sem.
(Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hangoskönyvtára)
Jézus a poklok tornácán – a trilógia második része.
Argumentum kiadó, Budapest 2000
Bitó László Biblia-trilógiájának első könyve, a nagy sikerű Ábrahám és Izsák-regény volt. Szereplőit élő és félő emberekként hozta közel hozzánk az író, s próbálta megérteni, megértetni, hogy a pogány istenektől elforduló, az ő Egy-Istenével szövetségre lépő Ábrahám miként volt képes fiára emelni kését.
Második könyve, az Izsák tanítása, a bölcs pásztorkirály és elsőszülöttje közti beszélgetés. Izsák felismerte, hogy Ézsaúban megvan a bátorság ahhoz, hogy szembeforduljon az Ábrahám-képzelte félelmetes Gondviselő-Istennel, s méltó arra, hogy megsejtse a jóságos, türelmes Teremtő-Isten lényegét, azt, aki a legtöbbet adja teremtményeinek: a szabad, önálló gondolat és a felelős döntés lehetőségét.
Azt az Istent, aki nem tesz erőszakot a maga alkotta természet törvényein, aki nem vállalkozik arra, hogy “csodákkal” segítsen kiválasztottjain, hanem a beléjük ültetett értelem és érzelmek által irányítja őket, hogy a maguk és társaik hasznára és segítségére éljék életüket.
Így Izsák élete minden bölcsességgét, a Teremtő-Istent kereső-meglelő képességet testálja-bízza rá az apai áldástól ikertestvére, Jákob által csalárdul megfosztott Ézsaúra.
BÓRA BALÁZS
Vakmerő, érdekes szerző Bitó László. Biblia ciklusának első két regénye voltaképpen Mózes első könyvének újraértelmezése. Újragondolása. Nem pusztán újramesélése: ennél mélyebben új a bitói történet. (…) A ciklus eddigi könyvei ugyan más-más műfajban, változó eszköztárral – de a merev hitvilág szemszögéből meghökkentő újdonság-képsort vázoltak fel. Bitó László nem kiábrándítani akar és nem sokkolni. Az Istenképet talán csak azért mozdítja el, hogy magunkra találjunk. Hogy figyelmeztessen: amit örökösnek gondolunk, az is valamikor kialakult.
(Remény, 2002/3)
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ
…Míg az első könyv nagyon sokszínű, azaz a regényes koloritot nem nélkülöző…, ez becsalogat bennünket bizonyos couleur locale-lal a históriába. A második könyv viszont (…) inkább az Ilisszosz patakot juttatja eszünkbe, ahol Szókratész és tanítványai kötekedtek egymással. Például arról, hogy mi a szép, mi a jó…”
(Élet és Irodalom, 2002.03.15.)
BIRNBAUM MARIANNA
…Bitó fikciója gondolatébresztő, kitűnően felépített és mindenekelőtt élvezetes olvasmány… Akinek tetszett az Ábrahám és Izsák, újabb irodalmi csemegére számíthat a trilógia folytatásaiban.
(World Literature Today, USA, 2001/3-4)
A trilógia harmadik, befejező kötete.
Argumentum kiadó, Budapest 2002
Az “Ábrahám és Izsák” és az “Izsák tanítása” után most megjelent a trilógia harmadik része is. A műben, mely az előzőeknél is megrendítőbb, Jézus nem az apostoli hitvallásban említett poklokra alászállva találkozik a pátriárkákkal, hanem mély elmélkedésbe merülve éli át sziklasírjában a múlt meghatározó eseményeit. Lázár az útmutató, Kajafás a lelkiismeret. Káin vádol, Pilátus vall, Jákob tagad. Péter aggódik. Júdás az önfeláldozó életmentő.
Az apokalipszis rémei erejüket vesztik. Megjelennek a megértő asszonyok: a Máriák. Valamint Izsák, a példakép és Ismáel (akit a moszlimok ősének tekintünk), mint a másság hercege. Mindenki, aki közelebb vihet a Szeretet Országába vezető út felismeréséhez.
Mózes kivételével, aki helyett Áron szólal meg… De feltételezhetjük-e, hogy voltak Jézusnak megírásra érdemes tettei, gondolatai, amelyek nem foglaltattak az evangéiumokban? Erre a kérdésre “János apostolra hallgatva, igennel kell válaszolnunk” – írja előszavának utolsó soraiban a szerző.
GORETITY JÓZSEF
Bitó László kutató, új, járatlan utakat felfedezni vágyó személyiség (…) öntörvényű gondolkodóként, független kutató elmeként tárgyalja az ószövetségi Izsák-történetet és az újszövetségi Megváltó-történetet. (…) a Bitó-regények egy jól körbehatárolható prózaírói hagyomány keretein belül születtek. Ez a hagyomány pedig nem más, mint az úgynevezett mítoszregény. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a Bitó-regények orosz nyelvterületen talán nagyobb sikert értek el, mint idehaza. (…) Bitó László nem kijelent, nem kinyilatkoztat, hanem kétségbeesetten választ keres. Gyógyírt az embernek most már nem fizikai bajára, mint a Columbia Egyetemen, hanem lelki, szellemi problémáira.
(A mítoszregény hagyománya Bitó László trilógiájában)
Idézetek a Názáreti Izsákból:
Elveszett nap az, amelyen az emberfia nem hagy maga mögött valamit, amiben addig hitt, és nem bukkan rá valami újra, amiben hinni képes.
Nem az én hívem az, aki bárkit kizár szeretetéből. Kétszeresen is megtagad engem, aki elítéli azt, akinek megértésére nem képes — és tízszeresen tagad meg, aki ítélkezik, noha még csak nem is törekedett megértésre.
Aki hozzászokik áldozat voltához, mindig áldozat marad. Ha nem egyéb, hát tulajdon képzeletének áldozata.
Azoknak, kik képesek szenvedélyes szeretetre, kell legjobban tartózkodniuk a haragvástól, mert képesek éppoly szenvedélyes gyűlöletre.
Jóságosabb lenne a világ, ha az Alkotó úgy teremtett volna minket, hogy százszorosan átérezzük azok félelmét, akiket megfélemlítünk.
Idővel megérthetünk mindent, ha abból indulunk ki, hogy az összességében a kezdet kezdetétől tökéletes isteni alkotás a részeiben is tökéletes felé halad.
Jövendő sorsunkat nem az határozza meg, hogy mi történt a múltban, hanem, hogy prófétáink, tanítómestereink miként értelmezik azt.
Ha gyűlölöd a bűnt, előbb-utóbb meggyűlölöd a bűnöst is. Aztán önmagadat, mert nem vagy jobb a bűnösnél. Majd Istenedet, ha nem sújt le a bűnösre, ahogy te sújtanál le. S ha szívedbe akár egyetlen cseppnyi gyűlöletet beengedsz, szereteted elapad.
Ez tehát Bábel üzenete: gondolataidból, ne pedig véres verejtékkel összehordott kövekből állíts magadnak örök emléket. Ledőlnek a pogány oszlopok, kifosztják a legnagyobb kőhalmokba rejtett sírokat is, leomlanak az isteneket kísértő, egekbe nyúló tornyok — csak gondolataink között akadnak örökkön élő igazságok.
A szeretet lelkünk gyümölcse és egyben tápláléka is.
Az ellenséget, akivel megküzdhetsz, tisztelheted; de azt az ellenséget, akire szükséged van, előbb-utóbb meggyűlölöd.
Könnyebb szeretni ellenségünket, aki fegyverrel áll velünk szemben, mint azt, aki barátként jön hozzánk, hogy tőrbe csaljon.
Ha életed minden keresztútjánál tied a választás, halálodat is te választod, még ha születésedkor ezer különféle halál várt is rád.